Amikor neveljük a gyermekünket, naponta akár több százszor elmondjuk neki, hogy ha kap valamit, azt meg kell köszönni. „Semmi sincs ingyen, semmi sem pottyan az ölünkbe, mindenért meg kell dolgozni, mindenért hálásnak kell lenni.” - szoktuk a szentbeszédet tartani a gyermekeinknek. Meglehet, hogy a „bezzeg az én időmben” formula is előkerül, ha végképp szeretnénk megértetni a gyerekkel, miért is kellene hálásnak lenni.

Miért van az, hogy ez az emberek nagy részében csak késő felnőttkorban tudatosul és akkor viszont egyesek károgó hangon, szemforgatva rikácsolják a fiataloknak, hogy mennyire szégyellhetik magukat a hálátlanságuk miatt? De valójában tudjuk, mit jelent hálásnak lenni és miért is kell mindent megköszönni? A jóléti társadalmaknak, így Magyarországnak  sincs igazi rálátása a szegénységben élő országokra, a legtöbbször az itthoni, mélyszegénységben élőket sem vesszük észre. A jólét elvakít, érdektelenné, hálátlanná tesz. Szégyen, hogy fel sem fogjuk, hogy mi is kerülhetünk ilyen nehéz helyzetbe.

Hazánk a papírforma szerint egy keresztény ország, s ilyen módon a gondolkodásunk egyik alappillére a hála. Mindennapi hála a fedélért a fejünk fölött, az életünkért, a családunkért, a munkánkért, a tanulási lehetőségeinkért, a ruhákért, a szabadságunkért, és még annyi, de annyi mindenért. Most kikerekedett a szemed, mert ostobaságnak tartod a hálát vagy mert nem része az életednek? Azzá teheted! Kezdj el hálát adni! Sok, magát kereszténynek valló is természetesnek, neki járónak gondolja a mindennapi betevő falatot, a menő cipőt, a bulizást, pedig nem az. Mi a családommal minden étkezésnél asztali áldást mondunk, azaz hálát adunk az ételért Istennek. Este pedig, amikor megbeszéljük a napunkat, hálát adunk az aznap történt jó dolgokért. Sokkal jobb hálás szívvel élni, köszönetet mondani, még az étel is jobban esik.

A minap kaptam egy linket egy állítólagos csodabogárról, aki afrikai létére magyar-angol-hausza nyelven énekel a búzadaráról. Dallamos, kellemes, nyári sláger, de csak a felszínen. Nem szeretem felületesen ismerni a dolgokat, utánajártam hát, mi is ez a Búzadara. Ezek a fiatal afrikaiak a maguk tört magyarságával, részben magyar nyelven énekelnek a kedvenc ételükről, amit Isten adott nekik és amiért hálát adnak a Teremtőnek. A klip is egyszerű, bájos, sőt helyenként humoros. 

Itt a szöveg (maga a szerző, Dubem K. írta le) hausza nyelven és angolul, igen egyszerű:

Ife onje búzadara - I would like to eat búzadara búzadara 
see me oh búzadara ore mi - Búzadara my friend 
búzadara Ife mi - Búzadara my love 
búzadara iyawo mi - Búzadara my Wife 
Verse 1: 
OluwaGbemi Ga ooo - God has lifted me 
Ofunmi Buzadara - He gave me búzadara 
Oluwa Ęse Gan - God thank you 
Kene Tolu Go say Baba oh 
This kind of food you go chop and en go full you for two days 
This kind of God give me búza en dey give me nonstop 
This kind of friend before i come en don put am for me some more 
This kind of friend before i show en don put am too much.

Minimális angol nyelvtudással is teljesen világos (és végre érthető a szöveg), hogy ezek a fiúk hálát adnak Istennek kedvenc ételükért, a búzadaráért, búzalisztért, finomlisztért, durumlisztért, s az ezekből készíthető étel(ek)ért. Lehet, hogy ők éheztek már, vagy láttak éhezőket? Akárhogy is, ők nem szégyellnek nyilvánosan hálát adni! Nekünk, elkényelmesedett európai embereknek van mit tanulnunk ezektől az afrikai fiataloktól! Az a kérdés, hogy mi tudunk-e, akarunk-e tanulni ezektől az afrikai fiúktól? Akarjunk, mert jó példával álltak elő! A hála megerősít, épít, lelket gyógyít. Ne szégyelld hálára nyitni a szádat! Hidd el, a köszönöm az egyik legszebb szó!