babakaja

Amikor neveljük a gyermekünket, naponta akár több százszor elmondjuk neki, hogy ha kap valamit, azt meg kell köszönni. „Semmi sincs ingyen, semmi sem pottyan az ölünkbe, mindenért meg kell dolgozni, mindenért hálásnak kell lenni.” - szoktuk a szentbeszédet tartani a gyermekeinknek. Meglehet, hogy a „bezzeg az én időmben” formula is előkerül, ha végképp szeretnénk megértetni a gyerekkel, miért is kellene hálásnak lenni.

Miért van az, hogy ez az emberek nagy részében csak késő felnőttkorban tudatosul és akkor viszont egyesek károgó hangon, szemforgatva rikácsolják a fiataloknak, hogy mennyire szégyellhetik magukat a hálátlanságuk miatt? De valójában tudjuk, mit jelent hálásnak lenni és miért is kell mindent megköszönni? A jóléti társadalmaknak, így Magyarországnak  sincs igazi rálátása a szegénységben élő országokra, a legtöbbször az itthoni, mélyszegénységben élőket sem vesszük észre. A jólét elvakít, érdektelenné, hálátlanná tesz. Szégyen, hogy fel sem fogjuk, hogy mi is kerülhetünk ilyen nehéz helyzetbe.

Hazánk a papírforma szerint egy keresztény ország, s ilyen módon a gondolkodásunk egyik alappillére a hála. Mindennapi hála a fedélért a fejünk fölött, az életünkért, a családunkért, a munkánkért, a tanulási lehetőségeinkért, a ruhákért, a szabadságunkért, és még annyi, de annyi mindenért. Most kikerekedett a szemed, mert ostobaságnak tartod a hálát vagy mert nem része az életednek? Azzá teheted! Kezdj el hálát adni! Sok, magát kereszténynek valló is természetesnek, neki járónak gondolja a mindennapi betevő falatot, a menő cipőt, a bulizást, pedig nem az. Mi a családommal minden étkezésnél asztali áldást mondunk, azaz hálát adunk az ételért Istennek. Este pedig, amikor megbeszéljük a napunkat, hálát adunk az aznap történt jó dolgokért. Sokkal jobb hálás szívvel élni, köszönetet mondani, még az étel is jobban esik.

A minap kaptam egy linket egy állítólagos csodabogárról, aki afrikai létére magyar-angol-hausza nyelven énekel a búzadaráról. Dallamos, kellemes, nyári sláger, de csak a felszínen. Nem szeretem felületesen ismerni a dolgokat, utánajártam hát, mi is ez a Búzadara. Ezek a fiatal afrikaiak a maguk tört magyarságával, részben magyar nyelven énekelnek a kedvenc ételükről, amit Isten adott nekik és amiért hálát adnak a Teremtőnek. A klip is egyszerű, bájos, sőt helyenként humoros. 

Itt a szöveg (maga a szerző, Dubem K. írta le) hausza nyelven és angolul, igen egyszerű:

Ife onje búzadara - I would like to eat búzadara búzadara 
see me oh búzadara ore mi - Búzadara my friend 
búzadara Ife mi - Búzadara my love 
búzadara iyawo mi - Búzadara my Wife 
Verse 1: 
OluwaGbemi Ga ooo - God has lifted me 
Ofunmi Buzadara - He gave me búzadara 
Oluwa Ęse Gan - God thank you 
Kene Tolu Go say Baba oh 
This kind of food you go chop and en go full you for two days 
This kind of God give me búza en dey give me nonstop 
This kind of friend before i come en don put am for me some more 
This kind of friend before i show en don put am too much.

Minimális angol nyelvtudással is teljesen világos (és végre érthető a szöveg), hogy ezek a fiúk hálát adnak Istennek kedvenc ételükért, a búzadaráért, búzalisztért, finomlisztért, durumlisztért, s az ezekből készíthető étel(ek)ért. Lehet, hogy ők éheztek már, vagy láttak éhezőket? Akárhogy is, ők nem szégyellnek nyilvánosan hálát adni! Nekünk, elkényelmesedett európai embereknek van mit tanulnunk ezektől az afrikai fiataloktól! Az a kérdés, hogy mi tudunk-e, akarunk-e tanulni ezektől az afrikai fiúktól? Akarjunk, mert jó példával álltak elő! A hála megerősít, épít, lelket gyógyít. Ne szégyelld hálára nyitni a szádat! Hidd el, a köszönöm az egyik legszebb szó!
 

Azt tudjuk, hogy a gyermek zenei nevelése már az anyaméhben elkezdődik és azt is, hogy az olvasóvá nevelés is a gyermek születése előtt indul. Az étkezés sem más tészta, nagyon meghatározó a gyermeked jövője szempontjából, hogy várandósság alatt miket eszel. Jó alapok ide vagy oda, mégis sok anyuka küzd azzal, hogy a gyermeke semmit sem akar enni. Ilyenkor nagyon nehéz megfelelően ösztönözni a gyerkőcöt.

Az én gyermekeim mindig is nagyon jó étvággyal voltak megáldva, ami hatalmas kincs. Mi átugorhattuk a "hogyan vegyem rá, hogy egyen?" - típusú kérdéseket, mi inkább a "hogyan vegyem rá, hogy ne faljon annyit?" és a "hogyan vegyem rá, hogy csak az egészséges ételek után sóvárogjon?" , valamint "hogyan alakítsuk ki a helyes étkezési szokásokat?" - kérdésekkel küzdöttünk. Egy idő után segítségül hívtunk néhány meseszereplőt is céljaink megvalósításához. Bogyó és Babócával kezdtük az ismerkedést, akiknek helyét egy idő után átvette Peppa malac családostul. Mély elemzésbe nem kívánok belemenni, de két közös biztosan van a két sorozatban: a szereplők nagyon szeretnek enni és mindig megadják a módját. Kell ennél jobb motiváció arra, hogy az evés iránt nem éppen rajongó gyermeked rávedd az ételek megkóstolására?

Nem nevezném kedvencemnek Bogyót és Babócát, de a gyerek egy időben (2 éves kora körül) odavolt érte. Aztán mi is nézni kezdtük és megbékéltünk, hiszen emellett nagyon sokat olvastunk neki. Amikor az első részt láttam, nagyon feltűnő volt, hogy mennyire fontos - szinte minden részben - az étkezés, ráadásul hangsúlyozottan a közös étkezés. Rögtön az első részben, amikor megismerkedik Babóca Bogyóval, egy cseresznyén vesznek össze, amit végül együtt falnak fel. Ezt sok-sok rész követi, és nagyon sokban visszatérő téma az evés. Eleinte zavart, mert úgy tűnt, állandóan zabálnak, de alaposabban megfigyelve itt két dologról van szó: a közösség fontosságáról és a szeretet kifejezéséről. Kétségtelen, hogy a mese idilli állapotokat mutat be, minden konfliktus hamar megoldódik, tüske sem marad senkiben, az állatkák mindig ráérősen sütnek-főznek, eszegetnek, szóval mindig mindenre van idejük és kedvük. Mindent összevetve a harmadik rész után már összefut a nyál a számban, még kicsit bosszant is, hogy nem kínálnak meg egy szelet áfonyás lepénnyel, ezért elhatározom, sütök egy adagot. A gyerek boldog, miután ettem egy szeletet, én is az vagyok, a maradékot meghagyjuk apának.

Mi szolgáltat alkalmat a sütéshez? Kirándulás, születésnap, ünnep vagy egy felturbózásra váró szürke hétköznap. Nálunk legalábbis ezek kapnak nagyobb hangsúlyt. És a lényeg: közösen fogyasztjuk el a finomságokat, mert közösségben (l)enni jó! Valljuk be, egész jó élmény ez egy gyerek számára! Egy jó buli - és minden valamire való buliban vannak finom falatok is. Ha visszakanyarodunk ezekhez a kedves mesefigurákhoz, akkor látjuk, hogy Peppáék eléggé testesek (mégiscsak disznók), és hogy az állandó sütizabálás miatt olyan kövérnek kellene lennie Babócának is, hogy már fel sem tudna emelkedni a magasba, Bogyó pedig nem férne be az háza ajtaján, a többi sütizabáló bogárkáról nem is beszélve. Ki akar kövér lenni? Ehetnének valami egészségeset, sokkal jobb lenne, nem? Jó, ne kötekedjünk, végül is Babóca szamócás pitéje sokkal egészségesebb, mint Peppáék csokitortája, amit minden családi összejövetelen falnak - persze szigorúan a rendes étel után. A finom (bio)zöldségek pedig Nagypapi malac kertjében teremnek. Brilliáns!

Peppáéknál együtt vásárol, együtt étkezik a család, közösen kirándulnak, sportolnak, s bár ez a mese is egy idealizált világot mutat, ám itt nagyobb hangsúlyt fektetnek a humorra (a 2-3 évesek szintjén). Ami tetszik, hogy ha hibáznak, tudnak magukon nevetni. Ami pedig a legfontosabb, hogy az egyes részek jó mintát adnak a család működéséhez szükséges lényeges dolgokról: a kirándulásokról, ünnepekről, a közös családi élményekről. Meg is adják a módját: felkészülnek az evésre, megterítenek, válogatott finomságokat esznek, megtisztelik egymást azzal, hogy odafigyelnek evés közben a másikra, beszélgetnek, együtt nevetnek. Hát nem csodálatos?

A szülőknek komoly felelőssége, hogy hogyan táplálja gyermekét a pici életének első 1000 napjában. Kutatók, orvosok pár éve elindították az Első 1000 nap elnevezésű programot azért, hogy egészséges gyermekekből egészséges felnőttek váljanak, hogy megelőzzék az elhízást, a cukorbetegség, a szív- és érrendszeri megbetegedések kialakulását. Nem csak az alapanyagok beszerzési helye, az elkészítés módja fontos, hanem az is, hogy hogyan, milyen körülmények között fogyasztjátok el: rohanva vagy ráérősen, magányosan vagy közösen. Én magam is azt tapasztalom, hogy "jobb ízű a falat, ha mindnyájan esznek", na meg olyan jókat lehet beszélgetni, nevetgélni ebéd (vagy éppen vacsora vagy reggeli) közben! Arról nem is beszélve, hogy jó hozzászokni a rendszersséghez, és a helyes étkezési szokások is ekkor rögzülnek a legkisebbekben.

Szóval válasszatok egy napot, egy étkezést és kezdjetek el közösen enni. Ezzel nagyon sokat adhatsz a gyermekednek, sőt, családod minden tagjának!

Fotók forrása: Internet, Youtube

http://1000tipp1000nap.hu/